Bejegyzést írni... Az utókor számára, hogy Te is megmaradj, bármennyire szeretnél néha láthatatlan lenni, nem létezni, vagy -ilyen alapon-, csak elhúzni délre, hogy magányos lehess egy kicsit. Szándékosan magányos. Hányan élnek ezzel a "lehetőséggel"? Kevesen. Te is csak egy vagy azok közül, akik már nem tudják mit kezdjenek az életükkel?! Én is egy vagyok közülük. Élek. Megvan mindenem, jól élek. Mégsem vagyok elégedett. Nem tudom, mi lesz velem, mi legyen majd tíz év múlva, vagy mi lesz mindjárt, öt perc múlva. Mert ugyebár kár tervezni, hisz bármennyire megtervezed, úgysem úgy sül el, ahogy minden erőddel szeretnéd. Dolgozol rajta, dehát... ember tervez, Isten végez. Ezen nem változtatsz, bármennyire ragaszkodsz saját elképzeléseidhez. Ragaszkodj, én nem azt mondom... (Csakhát... minek?!)
Istenről jut eszembe, milyen rég voltam templomban... Pedig jót tenne a könnyű kis nyári depimnek egy megnyugvós istentisztelet... Csak ülni ott, és nézni magam elé, ahogy szoktam, esetleg "belefigyelni" a pap mondandójába néha, de persze (szerintem) ez nem elvárás. Bár, sokak szerint azért jár oda az ember... hát én nem. Vagyis néha... Persze a sokak véleménye nem érdekel. Meghallgatom, de nem érdekel. Aki pedig eleve úgy mondja, hogy a hangsúlyában benne van az "adnod kell a véleményemre" érzés (vagymi), hát az ne is várjon megértést. Lényeg, hogy... nincs lényeg. El kell mennem templomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése