Nem, neee... Ne vedd el tőlem, Istenem, kérlek, ne, kérlek, könyörgöm, nem teheted ezt, miért, miért kell..., pont ezt..., pont nekem... miért pont velem történik ez?! Nem hiszem el, félek, rettegek, pedig még nem tudok semmi biztosat. A kétségbeesés, ...hatalmába kerít. Leterít, és vérzek. Érző szívből, nyitott sebből vérzek, bocsássatok meg! Nincs esélyem ellene. Remény, bizakodás,... én meg ezek a fogalmak?! Nevetnem kell. Hogy játszanának szerepet életemben ezek a dolgok, ha ilyeneken kell végigküzdenem magam 19 évesen?! Nem hiszem el, miért pont én vagyok a soros? Miért? Mit tettem?! Tudom, vétkeztem, születésemtől fogva bűnös vagyok, hisz "bűnben fogantam és bűnben születek...", tudom, hibáztam, sőt, halmoztam a hibáimat, nem egy embert megbántottam, nem egy szívet összetörtem, nem egyszer vétkeztem, ellened, Istenem, kérlek, bocsásd meg nekem... Megteszek bármit, csak ezt ne kelljen átélnem, kérlek. Könyörgöm.
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése